Tudom kicsit elkéstem bocsii.:SS

Bekopogott anya.. Nem vártam de szívesen  beszéltem vele most úgy mindenről.... Leült az ágyam mellé. És kínos csönd vette el a szobát..... De megszólaltam
- Hogy, hogy bejöttél?
- Nem tudom , olyan régen beszéltem veled kettesben.. - mondta éreztem a hangján hogy nyugodt.
 - Sajnos igen..
- Úgy látom örülsz hogy kimegyünk Londonba, de úgy akarom itt hagyni ezt a várost hogy valamit tisztázunk...
- Igen nagyon örülök..:) De annak jobban hogy te boldog vagy..  Hogy ilyen sok év után rátaláltál olyan valakire akiben megbízol és tiszta szívedből szereted és mindig ott van melletted ha kell.
Folytattam volna de anya megölelt, és éreztem a könnycseppet az arcán...
- Tudod nagyon féltem hogy máshogy reagálsz, de tényleg mióta apád lelépett ő az egyetlen férfi akit szeretek...:)
- Amúgy mióta tart is ez a kis románc? - mondtam nevetve.:DD
-  4 hónapja..:DD De ha már itt járunk.....

Persze jött a tinédzserek legutáltabb kérdése...
- Van fiú a láthatáron?... - mondta... de ő is érzete hogy számomra ez egy kicsit égő kérdés...
- Nincs.... - és abban a pillanatban lesütöttem a szemem....
- Értem... Majd lesz... Tudom...;))                                        

- Amúgy mi  az amit tisztáznunk kell?  kérdeztem

- Most kell ezt megbeszélnünk... apád....                       Jééééézuus! Lefagytam. Végül még itt kiderül hogy tudok mindent... 

- Tudnod kiskorod óta küldök neki levelet.... De soha nem válaszol.... Küldök képet is neki rólad... De néha magamról... És....

Félbeszakítottam..

-De szereted még?... kíváncsiskodtam...

- Erre nem tudok így válaszolni... Jegyezd meg ha egy férfi elhagy az soha nem szeretett  igazán mint kellett volna... Ezt a tényt soha sem képzeltem volna apádról...

Hangja megcsuklott...De folytatta...

De most csoda történt... És előhúzott egy felbontatlan borítékot...Rám mosolygott és kiment...

Csak ott lapult elöttem a sárga boríték... Nem mertem hozzá érni... 

Erőt vettem magamon és megfogtam a borítékot közben a kezem úgy remegett mint még soha, közben könnyekkel küzdködve kinyitottam...

Mikor kinyitottam elő ugrott egy kép... Ő volt... Ő... Az apám... Amikor megláttam a képet az leírhatatlan volt... Olyat éreztem amit még sosem... Barna hajú, magas, kicsit izmos jó stílussal rendelkező apát láttam a fotón... És egy kis írás szerepelt a fénykép hátulján:

Minden leveledet megkaptam... Győnyörű lány..:) Hamarabb is írhattam volna... De soha sem volt bátorságom levelet írni.. Mert tudom hogy a lelépésem gyáva volt... De majd még üzenek...                               Michael

Utó írat:  Szeretném ha Lia látná ezt a levelt!! 

El se hittem hogy az ÉN apámat érdeklem... Michael... elmosolyodtam... Jó név..:) kisírt szemekkel kisétáltam a konyhába ahol anya ült... Letettem elé a borítékot... Megvártam míg elolvassa.. Érzetem hogy egyben mérges és boldog.. Megölelt de úgy mint még soha sem.. Nem akart elengedi... Boldog voltam... Hogy kezdem érdekelni az apámat...:) De már vagy volt hajnali 2óra... 

* Lefeküdtem..* 

Persze nem bírtam aludni egész végig apu járt a fejemben... London... És végül Amber.. Aztán valahogy átjárt az agyamon a szerelem is.:$ De a nagy gondolkodás közben elaludtam...

Oldal: ~4.~ Egy jó beszélgetés
Blog..:) - © 2008 - 2025 - onedirectionsztar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat