Jó olvasást.!.:$ Mostanság fog fölbukkani a blogomban az 1D.^^
És ekkor Krisz száját egy olyan mondat hagyta el amit sose fogok elfelejteni.:
- De nem lehetünk eggyütt..- mondta
Akkor abban a pillanatban egy szót se tudtam kinyögni. Még hozzá az volt a leg "viccesebb" hogy Kriszt ez nem igazán zavarta... Akkor miért csókolt meg??? Miért szédített???? Persze magamban ezekre nem kaptam választ. Így a legjobb megoldás az volt hogy elfutok.
Futottam ki a suliból. És a legfurcsább az egészben hogy nem is akart visszarántani hogy bocs, vagy valami... Hanem csak otthagyott... Mert Tiara gondolom boldogabbá teszi... Persze majd pont Tiara...
Kirohantam és egy parkba érkeztem... Leültem egy padra ahol egy kedves arcú idős nő ült. Közeben azon gondolkodtam hogy miért is gondoltam hogy vele összejöhetnék.. Áhh.. Szar az egész ahogy van.. Méghozzá az volt az első csókom és hagyta hogy csak úgy megtörténjen aztán mehetek a fenébe...
Csak ültem, közben a mellettem ülő néni etette a galambokat. Látta hogy szomorú, dühös hangulatom van. És megszólított.:
- Biztos fiú ügy van benne.. Ne szomorkodj egyszer az igazi is eljön érted. -mondta
Kicsit furcsáltam hogy csak úgy egy idegen megszólít de most egy picit jól esett hogy valakivel tudok egy két szót is ejteni akkor is ha nem ismerem.
Nem válaszoltam. Csak bólintottam.
- Ha ez felvidít nem ez lesz az egyetlen hogy még sírni fogsz egy fiú iránt. De neharagudj hogy csak így leszólítottalak....
Ezzel abba is hagyta a 'beszélgetést'. De én fölszólaltam.
- Ez van! Az első csókom volt és ezzel a bunkóval történt.!! Átvágott.!!! - mondtam már majdnem ordítva.
A néni csak üllt kicsit csodálkozott hogy csak úgy kiadtam magamból mindent...
- A receptem a szerelmi bánatra hogy ha valami olyan dolggal elütöd az időt amit szeretsz akkor gyorsan elszáll a gondolatod róla..:) És persze egy jó nagy tábla csoki sokat segít még.:DD - nevetett. Így nekem is elszabadult egy mosoly a számon.:)
És akkor eszembe jutott a zene. Amit igazán szeretek csinálni.
- Ez jó ötlet.! Már eszembe is jutott mi lehetne ez a dolog.;) - mondtam közben már rohantam is haza.
De vissza szaladtam még a hölgyhöz.
- Köszönöm.!.:) - mondtam hálákozóan.
Csak mosolygott.^^
* Hazaértem.*
Senki nem volt otthon. Ezért fölszaladtam a szobámba elő vettem a gitárom. (Mert tudok gitározni is.) És torkom szakadtából énekeltem. Megállás nélkül. Csak úgy cikázak a viszhangok a házban. Olyan jó érzés volt. Végre amit szeretek azt most újra vissza kaptam. Elszállt minden gondolatom, a családról, Kriszről, Tiaráról, Emmáról,a suliról... Azt se tudom mit énekeltem csak úgy jöttek a szavak belőlem. De mikor már éreztem hogy elmegy a hangom muszály volt abba hagynom. És még olyan erőt nem éreztem magamban ami akkor tört ki belőlem.